Marcsi Vendégház Pogány

Sötétítő függönyt hiányoltam az ablakokra

A foglaláskor olyan szállást kerestünk, ahol csak mi vagyunk, láttuk, hogy nagy a ház, de le tudtuk foglalni, így azt gondoltuk, hogy kizárólag mi leszünk. (Többször ki is volt emelve, hogy ide 11-15 fős társaságok szoktak jönni, most is érdeklődtek nagyobb társaságok, de mi már ugye lefoglaltuk) Ott tartózkodásunk alatt valami csoda folytán végül foglalni tudtak mások is, ezzel semmi probléma sincs, csak az addig használt nagy közös konyhából fel kellett pakolni a lakrész főzőfülkéjébe, ahová nem fért be az ételek nagy része, a pici hűtő fagyasztója sem működött jól, így minden kiolvadt. A kert nagyon hangulatos, de egyáltalán nem tudtuk használni, mert a szomszéd kutya akkor is őrjöngve a kerítésnek ugrálva ugatott, ha levegőt mertünk venni. Lábujjhegyen kellett lépkedni, ha kimentünk, hogy ne halljon meg minket. Megjegyzem mi kutyával voltunk, de nem csak minket ugatott, hanem mindenkit. A pincehelységben történő beszélgetést sem tolerálta, ha meghallott minket, azonnal rákezdett. A szállásadó hölgy kedves volt, de nagyon tapintatlannak éreztük, hogy az utolsó reggelen 8-tól benzines fűnyíróval ment biztosra, hogy felébredjünk. Ébren voltunk egyébként, de ilyet azért sehol sem tapasztaltunk, azt gondoljuk, hogy a távozásig kifizettük a szállást és mi csendet és nyugalmat kerestünk, amit ezen a helyen egyáltalán nem találtunk meg. Sajnáljuk.